text.skipToContent text.skipToNavigation
background-image

A nagyságos asszony von Boros, Gabriel (eBook)

  • Erscheinungsdatum: 15.06.2016
  • Verlag: TWENTYSIX
eBook (ePUB)
1,99 €
inkl. gesetzl. MwSt.
Sofort per Download lieferbar

Online verfügbar

A nagyságos asszony

Önéletrajzi ihletettségü regény. A történelem forgatagában elénk tárul az Erdélyben élö emberek sorsa a századfordulótól a rendszerváltásig. A kettö elválaszthatatlan egymástól: összefonódik benne az egymást felváltó rendszerek kiszolgáltatottsága az emberi kiszolgáltatottsággal. Muresán - magyarosított nevén Bakosi István - szerelemgyerekként, embertelen körülmények között éli meg a gyermekkorát. Az éh- és fagyhaláltól a 'nagyságosék' mentik meg, akik családtagként viselik sorsát. Gyermekként temeti el a szüleit és egyik testvérét, a többiek nevelöszülökhöz kerülnek. A család szétesik, és ö magára marad. Mégis talpra áll, majd megvalósul az álma: családot alapít, fölveszi testvéreivel újra a kapcsolatot, kialakítva Erdélyben, azaz saját szülöföldjén azt a kis világot, amiben boldogan él. Máramarosszigeti Boros Gábor 1945. november 10-én született. Iskoláit szülövárosában végezte, majd felsöbb iskolai tanulmányait Kolozsváron folytatta mindaddig, amíg politikai okokból félbe nem 'hagyatták' vele. 1983 tavasza óta családjával - választott új hazájában - Németországban él.

Produktinformationen

    Format: ePUB
    Kopierschutz: watermark
    Seitenzahl: 355
    Erscheinungsdatum: 15.06.2016
    Sprache: Ungarisch
    ISBN: 9783740713393
    Verlag: TWENTYSIX
    Größe: 535kBytes
Weiterlesen weniger lesen

A nagyságos asszony

A nagyságos asszony

Máramarosszigeti Boros Gábor

A NAGYSÁGOS ASSZONY








Elsö rész



1



K aronülö gyermek voltam, mikor Kolozsvárról Máramarosszigetre költöztünk. Egyetlen megélhetési lehetöségünk volt, elhagyni szülövárosunkat, és egy másik, többnemzetség városba költözni, ahol apám a kalaposmesterségét folytathatta.

Abban az idöben Szigetet föleg zsidók és magyarok lakták, de mellettük éltek még németek, románok, ukránok és cigányok is, kik pénzt hoztak a házhoz.

A századforduló elején volt, mikor apám a hivatalos papírok megszerzése után, kirakhatta a cégtábláját.

Ott ólálkodtam én is a kapuban, hogy az eseményt láthassam.

- Egy kicsit fönnebb, ha lehet! - kiáltotta át az utca másik oldaláról egy köpcös alak, míg a szivarját szája egyik sarkából a másikba forgatta.

- Melyik végét, uram? - kérdezte bizonytalan helyzetéböl apám.

- Az egész táblát elöször, mert a lombosodó fáktól alig lehet látni. De ha akarja megtartom maga alatt a létrát - szólt kedves hangon az illetö, és odajött, hogy segítsen apámnak.

Az egész m velet egy negyedórányit tartott, és már ott lengette a szél a kovácsoltvas rúdra rögzített táblát, melyen egy jókép férfifej új kalapban büszkélkedett.

- Bakosi András vagyok! - mutatkozott be apám a segítökész szomszédunknak, miután lejött a létráról.

- Kozupleán Jánosnak hívnak! Itt lakom a szomszédukban... - folytatni akarta, amikor közbeszólt apám:

- Jöjjön be hozzánk! Ott majd egy pohárka nagyenyedi bor mellett elbeszélgethetünk.

A bemutatkozás a késö délutáni órákig tartott.

Nem felejtem el, mivel anyám még az ebédröl is megfeledkezett. Hiszen úgy ömlöttek a pletykák az újdonsült szomszédunk szájából, hogy nekem nem is volt szabad öket megközelítenem.

- Húzd el a csíkot innen! - kiáltott rám anyám. - Hányszor mondjam még, hogy ne ácsorogj az ajtóban, kihallgatva a felnöttek beszédét? Különben semmi keresnivalód nincs itt a nagyszobában!.. Menj és keress magadnak valami elfoglaltságot a kertben vagy a fáskamrában! Vágjál galyat a t zre, ha enni akarsz! Nem érted, t nj el a szemem elöl! - jött ki a konyhába, hogy a mosogatórongy után nyúljon. Amikor a rongy az arcomba csapódott, úgy megijedtem, hogy a kertünk végéig meg sem álltam. Úgy futottam át az udvaron, mint egy eszeveszett; mivel tudtam - ha sokáig tétovázom - még hasított fadarabok is repülnek utánam.

Leültem a diófánk alá, hogy kiszuszoghassam magam. Figyeltem, mikor megy el a vendég. Majd belopództam a fáskamrába, hogy egy ölnyi fával bemerészkedhessem anyám szemei elé. Akin

Weiterlesen weniger lesen

Kundenbewertungen