text.skipToContent text.skipToNavigation
background-image

Születéstöl a megmaradásig von Boros, Gabriel (eBook)

  • Erscheinungsdatum: 30.06.2016
  • Verlag: TWENTYSIX
eBook (ePUB)
1,99 €
inkl. gesetzl. MwSt.
Sofort per Download lieferbar

Online verfügbar

Születéstöl a megmaradásig

A Születéstöl a megmaradásig címü könyv mondhatni, életrajzi és egyben ezoterikus témájú regény. Zsuzsánna kimagasló feladattal jön a világra, hogy az ö duálpárját - akivel ö földi élete kezdetén Egyiptomban már házastársként élt, és küldetésükben helytálltak - most újra megkeresve, közös feladatukat is teljesítve, visszavezethesse öt is a szellemi fokozat magaslatára. Ez a fajta 'születés és megmaradás' a legkimagaslóbb tett, amelyet egy emberi lélek itt, a földi életében megtehet: iskoláztatni saját magát s a környezetét, majd visszakerülni oda, ahonnan a kételye miatt (vagy feladatvállalásból) elhagyta örök otthonát, az ö szellemhonát. A könyv útmutatóul szolgál azoknak, akik még nem tudják, miért jöttek 'erre a sötét fellegekkel telt, ámde mégiscsak egy csodálatos világra'. Máramarosszigeti Boros Gábor 1945. november 10-én született. Iskoláit szülövárosában végezte, majd felsöbb iskolai tanulmányait Kolozsváron folytatta mindaddig, amíg politikai okokból félbe nem 'hagyatták' vele. 1983 tavasza óta családjával - választott új hazájában - Németországban él.

Produktinformationen

    Format: ePUB
    Kopierschutz: watermark
    Seitenzahl: 232
    Erscheinungsdatum: 30.06.2016
    Sprache: Ungarisch
    ISBN: 9783740736804
    Verlag: TWENTYSIX
    Größe: 507kBytes
Weiterlesen weniger lesen

Születéstöl a megmaradásig

1

S ötétség borult a tájra. A távolban villanyt gyújtottak az emberek, és a vacsorát-hordozó esti csendben, a fészkében csak egy-egy madár mocorgott még. Sztálin csütörtöki halála elgondolkodtatta a szocialista államokhoz tartozó népeket. Egyesek fellélegeztek és remélték, hogy azzal az Ég is pontot tett annak az embertelen szigornak a végére; mások a pozíciójukat féltették. Elvégre tudták, az idö is megérett már arra, hogy azokat a láncokat - amelyeket a nagy Szovjetunió reájuk eröszakolt - szét fogja tépni a nép.

Müllerék családja a harmadik gyermeküket várta, és már ezért sem érdekelte a "nagyvezér" halála. Márpedig Szigeten, a Sztálin moszkvai temetése idején is részt kellett mindenkinek vennie, hogy a filmszínház elött - ahol gyászos beszédet mondanak - gyászolhasson a nép. Mivel, az is parancsba volt adva, hogy a tízórai szirénázás elött az embernek magába kell még szállnia...

A szél meglegyintette az ablakokat, és az esti szellöztetés után hóvirág meg kökörcsinillat árasztotta el a belsö szobákat.

- Az az érzésem, hamarosan mennünk kell! - jegyezte meg Rita, aki a két elsö fia után most egy leánygyermeket várt.

- Biztos vagy benne, hogy ütött az óra?.. - kérdezte János a takaró rendezésével megállva. - Csak nem akarsz most, a Sztálin temetésével egyszerre szülni?

- Ha akarok, ha nem, de muszáj mennem, vagy nem?

- Igen, de...

- Tudom, hogy a "fönök" temetésén neked is ott kellene lenned, de ha nincs más kiút, akkor egyedül is bemegyek a kórházba... Nyilván azt sem mondhatom a leányomnak, hogy várjon! - jelentette ki Rita, a férje szavába vágva.

- Ilyet már nem tehetek!

- Mit nem tehetsz? - tekintett Rita nehézkesen a férjére, az ágy támlájába megtámaszkodva.

- Hogy egyedül menj be a kórházba. Mit szólna a lányom, ha én nem volnék a közeledben?

- Te honnan gondolod, hogy leányod lesz? - mosolygott a szép, fehérbör asszony a férjére, aki azelött nem hitte, hogy a harmadik gyermekük leánygyermek lesz.

- Nem tudom, de a két fiúnk után már nekem is az az érzésem, hogy egy Zsuzsikánk lesz.

Mikor János a "Zsuzsika" nevet a száján kiejtette, Rita a hasára helyezte kezét, és az ágy szélére rogyott le.

- Azt hiszem, most már mennünk kell - szólt a feleség, még a hálóingét is megemelve, hogy meggyözödhessék róla.

- Biztos vagy benne?

- Egészen biztos. Hiszen a fájdalmak is megkezdödtek. Kérlek, siess egy fiáker után, hogy a szülés ne érjen útközben utol! Ám mielött utána mennél, szólj be a mamának is, hogy jöjjön ide!.. - adta ki parancsát Rita, és amire a fiáker megérkezett, fel is volt már öltözve, hogy a kórházba mehessen.

A március eleji sötétség hosszába feküdt a város fölött, és a naplemente, lilás színben végighúzódó hideg levegö nyomai ott látszottak még Kabola irányában egy ideig. Majd mire elindultak, az is elsötétült egészen.

- Mondja, asszonyom! - szólt a fiákeres, a kocsijával a Színház utcán végig vágtatva. - Biztos ön abban, hogy ezekre a napokra kívánta megszülni gyermekét?

- Már maga is kezdi?

- Miért, másnak is furcsa volt ennek a gyermeknek az érkezése?

- Persze! Én is mondtam, hogy a szülést halassza el holnaputánra - válaszolta János viccesen, a vajúdó feleségét magához ölelve.

- Könny maguknak, férfiaknak, mivel mindent beprogramozhatnak - jegyezte meg szülési fájdalmakkal az arcán Rita. - Én csak egyetlenegyszer kívánnám, hogy belöle tanuljanak.

- Mit tanulhatnánk belöle, asszonyom drága? - nézett a fiákeres hátra.

- Sok mindent. Például azt: hogy a nöi nemet az életükben nagyon kéne tiszteljék. Mivel az nemcsak egy anya, feleség és szeretö; de egy olyan komplexus is, aki az összes nehézséget leveszi a férfiak válláról. Ma már a munkájuk mel

Weiterlesen weniger lesen

Kundenbewertungen